Amint a versből láthatod sokféle minőségemmel találkoztam önismereti utam során. Ahogy rátaláltam az erőforrásaimra, úgy egyre inkább elbírtam az árnyékaimmal való szembenézést, amiről addig nem is sejtettem, hogy bennem vannak. Csak azt éreztem, hogy sokat szorongok, hiányzik a megnyugvás, a belső biztonság érzése és a magamba vetett hit.

Ahogy egyre inkább szembenéztem a korlátozó hitrendszereimmel, belső kritikusommal és teret kapott a bennem lévő elfojtott düh és fájdalom, az átélésükön és tudatosításukon keresztül ezek egyre inkább kisemlegesedtek és le tudtam hámozni őket magamról. Ezzel együtt felsejlett bennem valami belső bázis, amit én úgy nevezek, szeretetforrás, az aki valójában én vagyok, ahol most már egyre inkább jó megpihenni. Megpihenni magamban.

Hiszem, hogy addig tudlak hitelesen kísérni a saját utadon, ameddig én magam is eljutottam. Ezért fontosnak tartom, hogy én is folyamatosan dolgozzak magamon és haladjak a kiteljesedés, a magamhoz való visszatalálás útján.